Biomechanica Hungarica, Évf. 6, Szám 2

Csontpótló anyagok összehasonlító mikrokeménység vizsgálata

Terdik Attila Andrew, Klára Tamás, Csönge Lajos, Lacza Zsombor, Bognár Eszter, Weszl Miklós

Absztrakt


A periprotetikus csontpótló anyagokat gyakran teherviselő felületeken is alkalmazzuk például csípő vagy térdízület esetén ezért fontos szempont, hogy azok megfelelő mechanikai tulajdonságokkal rendelkezzenek. A biokompatibilis anyagok mechanikai vizsgálatában a Vickers-féle mikrokeménységmérés széleskörben elterjedt módszer, amely a csontpótló anyagok tanulmányozásában is hasznos eredményekkel szolgálhat. Kísérleteinkben három, klinikai alkalmazás tekintetében azonos indikációval rendelkező csontpótló anyag mikrokeménység vizsgálatát végeztük el. A liofilizált szivacsos humán csont allograft (allograft), liofilizált szivacsos szarvasmarha csontgraft (BioOss), valamint porózus szerkezetű béta-trikálcium-foszfát (β-TCP) mintákból arannyal bevont csiszolatokat készítettünk, majd és Buehler típusú berendezés segítségével megállapítottuk a mikrokeménységet. Annak ellenére, hogy a három minta közül szubjektíven a β-TCP volt a leginkább törékeny, a Vickers-féle mikrokeménység mérések szerint jelentősen keményebbnek bizonyult, mint a természetes eredetű csontpótlók. A liofilizált szarvasmarha és a liofilizált humán allograft hasonló keménységgel jellemezhető. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a biológiai eredetű mineralizált csontgraftokhoz látszólag hasonló mesterséges β-TCP jelentősen keményebb, ridegebb szerkezetű, amely valószínűleg azt eredményezi, hogy élő szövetbe ültetve könnyebben törik.

 

DOI: 10.17489/biohun/2013/2/02


Megtekintések száma: 2058

Teljes szöveg: PDF